|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 82 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-82 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Csató Béla 2004. január 24.Csató Béla főesperes nyitotta meg január 23-án Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Tanulmányi Házban a harmadik alkalommal megszervezett Kereszténység és közélet tanulmányi napokat, amelynek célja Európa és az erdélyi magyarság kapcsolatának vizsgálata a keresztény értékek jegyében. A Deus Providebit Ház, a budapesti Justita et Pax Bizottság, a Márton Áron Társaság valamint az RMDSZ szervezésében zajló rendezvényen az együttgondolkodás fontosságát hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke. /(bodolai): Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./2004. március 8.1949 márc. 2-án éjjel majdnem minden erdélyi közép- és főnemesi udvarháznál, kúriánál, kastélynál teherautók álltak meg, az alvókra törték az ajtót, majd rájuk parancsoltak, hogy szedjenek össze huszonöt kilónyi holmit, csak ruhaneműt, ékszert, pénzt, órát semmiképp, felrakták a családot a teherautóra, és elhurcolták őket. Kit kényszerlakhelyre, kit kényszermunkára. Erről a szomorú éjszakáról és következményeiről tartott megemlékezést márc. 5-én a Castellum Alapítvány Marosvásárhelyen, a Vártemplomban. Beszédet mondott Ötvös József református esperes, Csató Béla római katolikus főesperes, Nagy László unitárius lelkész és Benkőné Zonda Tímea evangélikus lelkész. Nagy Mihály Zoltán történész-kutató Az erdélyi magyar nemesség jogfosztottságának beteljesedése – 1949 címmel tartott előadást. Gál Mária D.O. (kényszerlakhely), /Kolozsvár, 1996/ című könyvéből olvastak fel részleteket. /Nagy Botond: Ötvenöt éve történt. A sorsforduló (fegyveres) éjszakája. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 8./ Csávossy György író, nyugalmazott egyetemi tanár, Castellum-tag előadásában a történelmi családok lelkialkatát vizsgálta Ellentétben a kommunista propagandával, ez a történelmi réteg az ország és nemzet szolgálatát tekintette legfontosabb feladatának. Az egyszerű emberek tiszteletére, közcélú adakozásra, hagyománytiszteletre, lovagiasságra, keresztény erkölcsre, összetartásra, nagylelkűségre nevelték őket. A meghívottként jelen lévő Sütő András író elismeréssel beszélt a pusztakamarási Kemény és a New Jerseyben élő Hámos családról. Méltatta Hámosné Sándor Margit nemrég megjelent könyvét, amely figyelmet érdemlő erkölcsi örökség tanúbizonysága. Sütő András javasolta, hogy a Castellum indítson könyvsorozatot tagjainak visszaemlékezéseiről, és az alapítvány éljen a jogszerzés eszközével az elkobzott vagyonok visszaszerzésére vagy kártalanítására. /K. Gy.: A sorsforduló éjszakája. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 9/2004. május 5.Csató Béla római katolikus főesperes, a marosvásárhelyi Unirea, volt II. Rákóczi Ferenc Fiú Főgimnázium, illetve a Művészeti Líceum, volt Római Katolikus Leánygimnázium jövőbeni sorsáról leszögezte, hogy nem az egyházi iskolákat szolgáltatták vissza, csupán az iskolák épületét, vagyon nélkül. A törvény értelmében az egyház köteles 5 évre szóló szerződést kötni az épületben működő tanintézménnyel, amely bérleti díjat fizet majd az egyháznak. A római katolikus egyháznak újra működtetnie kell egy testületet, az iskolaszéki testületet, amelynek végig kell gondolnia, mi lesz öt év múlva. Ötvös József, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora a jelenlegi Bolyai Farkas Líceumról kifejtette: céljuk, hogy a Marosvásárhelyi Református Kollégiumban keresztény szellemben minőségi oktatás folyjon. Jelenleg öt kollégium az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdona. Az első hármat – a kolozsvárit, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumot és a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumot – már régebb visszaszolgáltatták. A marosvásárhelyit és a székelyudvarhelyit csak most sikerül visszaszerezni. /Mezey Sarolta: Mi lesz a visszaszolgáltatott iskolákkal? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 5./2005. január 24.Marosvásárhelyen a Kereszténység és közélet című konferencia második napján Csató Béla főesperes jelezte, a tanulmányi napokat ezúttal különösen a romániai politikai elitre való tekintettel rendezték, ennek ellenére ők voltak a legkevésbé jelen. Kádár Béla közgazdász, akadémikus kiemelte, hogy először értékelődik fel a történelemben a közép-európai és a délkelet-európai térség, amely geostratégiailag mind Magyarország, mind Románia számára lehetőségeket kínál az EU ilyen irányú kibővítésével kapcsolatosan. Románia Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket az 1920-as területi megnagyobbodás ellenére az európai történelem fő áramlatai végül is kedvezőtlenül érintettek. Románia leszakadása Nyugat-Európáról sokkal nagyobb mértékű volt az elmúlt 70 esztendőben, mint a közép-európai országok, vagy akár Magyarország esetében. A sikeres magyar-román gazdasági együttműködés feltételei adottak, szögezte le Kádár Béla, az uniós strukturális alapok egy tizede szolgál az Európai Unióval szomszédos országokkal való együttműködés projektumainak a finanszírozására. Entz Géza történész rámutatott, hogy Románia fejlődése gyökeres ellentéte volt annak, amit regionalizmusnak neveznek. Az előadó a regionalizmust és a tudást nevezte létfontosságúnak. Entz Géza szerint az autonómiának önkormányzati rendszerre kell épülnie. Szükség van a székelyföldi területi autonómiára, azonban ezzel mint politikai programmal előállni Európában nem célszerű. A régiók természeti, gazdasági, társadalmi meghatározottságok szerint működnek, ehhez jó megoldás a kistérségi mozgalom, ami a Székelyföldön működik. /Mózes Edith: Kereszténység és közélet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./2005. május 30.A Don-kanyari áldozatok tiszteletére Marosvásárhelyen állított emlékmű avatásán Ábrám Zoltán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei elnöke ünnepi beszédében leszögezte: „ Immár nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk el, hogy helyrehoztuk az elmúlt évtizedek kényszerű mulasztását, a doni áldozatok és családtagjaik szenvedéseinek agyonhallgatását, és távlatokat nyitottunk a nyilvános megemlékezéseknek.” A történelmi egyházak és egyes civil szervezetek 2002 februárjában hozták létre az emlékbizottságot, amely összeállította a Maros megyei áldozatok névsorát. A térségből 577 honvéd és munkaszolgálatos vesztette életét, tűnt el vagy sebesült meg a Don-kanyarnál. A római katolikus temető főbejáratához állított, Bocskay Vince, Sánta Csaba és Dóczy András által alkotott emlékművet elsőnek a házigazda Csató Béla római katolikus főesperes szentelte fel a református, unitárius, evangélikus egyházak és az izraelita hitközség képviselői követték. A résztvevők hiába várták az ortodox és a görög katolikus lelkészeket, ígéretük ellenére egyikük sem jelent meg az ünnepen. Pedig az 577 áldozatnak mindössze egyharmada volt magyar nemzetiségű. /Szucher Ervin: Túlélők és emlékezők. Felavatták a Don-kanyari áldozatok emlékművét. = Krónika (Kolozsvár), máj. 30./2005. június 18.Június 17-én több ezren gyűltek össze a szőkefalvi római katolikus templom udvarán, hogy Rózsikával, a világtalan látnokkal együtt újra a csodát lássák, hallják. Az ország minden tájáról magyarok és románok, római katolikusok, görög katolikusok, ortodoxok és reformátusok is elzarándokoltak Szőkefalvára. A szentmisén 75 pap vett részt. A celebrálás magyarul és románul folyt. Szűz Mária az egyszerű világi asszonynak 10 év alatt 27-szer jelent meg. Akik korábban jártak itt elmondták, más alkalmakkor napcsodát is láttak. Az imádság alatt Rózsika fényt látott, s jelezte, ismét kapcsolatba került Szűz Máriával, aki ezúttal szép magyar beszéddel szólt hozzá. A dialógusban a látnok arra kérte a Szűzanyát, hogy óvja meg népét, s fájdalmában, bánatában ne hagyja el őket. – Ez a hely zarándokhely marad s minden év júniusában kegyelem árad majd azokra, akik velünk lehetnek – mondta Rozália, aki ezzel jelezte, hogy többet nem lesz jelenés. Az események emlékére várhatóan Szőkefalva is a Mária-jelenések kegyhelyei közé kerülhet. Csató Béla római katolikus esperes elmondta: a jelenésekről a megyéspüspök jelentést tesz a Vatikánnak, ahol évtizedekig is eltarthat a csodatevés kivizsgálása. Ezzel az üggyel a jelenlegi XVI. Benedek pápa, Joseph Ratzinger bíborosként is foglalkozott, aki még akkor megígérte, Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés, – amelynek üzenetét az esperes úgy fogalmazta meg, ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását – a közös Miatyánk elhangzásával zárult. /Vajda György: Az utolsó Mária-jelenés Szőkefalván. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 18./2005. július 3.Az ország minden tájáról magyarok és románok, római és görög katolikusok, ortodoxok és protestánsok jöttek Szőkefalvára, Mária–jelenésre, jöttek külföldről is. Szűz Mária a vak asszonynak, Marián Rózsikának – állítása szerint – 10 év alatt 27-szer jelent meg, szavait 153 sorban nyomtatták ki. Az első jelenés 1995. június 17-én volt. Az utolsó jelenés idén június 17-én, a látnokasszony előre jelezte, többé nem lesz jelenés. György István szőkefalvi plébános úgy érzi, ami itt történik, mélyen él a szívében. A gyulafehérvári érsekség tartózkodó állásponton van, nem tiltják és nem is szorgalmazzák, megengedték, jöjjön, aki úgy érzi szívében, hogy hívja a Szűzanya. Az egyház egyelőre megfigyeli a jelenséget. Jakubinyi György érsek a plébános jelentését már korábban felterjesztette Rómába. A Szentszék arra a megállapításra jutott, hogy ahol annyi imádság, vezeklés és szeretet van, az nem jöhet a gonosz lélektől. Csató Béla főesperes úgy tudja, az üggyel Joseph Ratzinger, azaz XVI. Benedek pápa bíborosként is foglalkozott, még akkor megígérte, hogy Szőkefalvára látogat. A 2005-ös utolsó jelenés üzenetét a főesperes úgy fogalmazta meg: ahol Isten van, ott a béke és a szeretet, s mindenki saját anyanyelvén gyakorolhatja vallását. /Lokodi Imre: Utolsó Szőkefalvi Mária-jelenés? = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./2005. szeptember 4.Szőkefalva egyformán vonz magyar és román Mária-tisztelőt, hogy két nyelven imádják Istent. Június 17-én volt az utolsónak hirdetett Mária-jelenés. Sokféle közösséghez tartozóak az emberek gyűltek össze. Csató Béla főesperes kifejtette, Szőkefalva igazi üzenete: ahol szeretet, egyetértés és rend van, ott van Isten, ahol meg szítás és ellenségeskedés folyik, akár az utcán, akár a parlamentben történjen, ott Isten nincs ott. A rózsafüzérnél egy tized magyarul, egy tized románul hangzott el. Románok és magyarok, görög katolikusok, római katolikusok, reformátusok és ortodoxok (apácák és szerzetesek is) együtt voltak Szőkefalván. Az utolsó jelenés magyarul volt, az eddigiek románul. A látnok egy elmagyarosodott, évekkel ezelőtt a cukorbetegség miatt megvakult cigányasszony. /Keul Mária: Két hónapja voltam Szőkefalván. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 4./2005. október 12.A múlt héten a régi helyett egy új kápolna alapkövét helyezték el a Bekecs-tetőn. Az esemény szervezői, a nyárádselyei katolikus egyház és a Nyárádmagyarósi Polgármesteri Hivatal szerint ide a környékbeli katolikusoknak szeretnének zarándokhelyet létesíteni, ugyanakkor a megépítendő kápolna turisztikai célponttá is válhat. Az alapkövet Csató Béla római katolikus esperes áldotta meg és helyezte el, a szervezők, illetve az RMDSZ nevében Szabó Árpád beszélt. Az alapkőnél és az 1916-ban meggyilkolt magyar hősök emlékművénél díszőrséget álltak a gyergyói Mátyás lovas huszárezred tagjai. /v.gy.: Kápolnaavató a Bekecsen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./2005. december 10.Nagyenyeden elhunyt Izmael László történelem–orosz szakos tanár. 1947-től volt tanára a Bethlen Kollégiumnak majd 1956–58 és 1963–1978 között igazgatója. Közel két évtizedig igen nehéz időkben vezetőként szolgálta a Kollégiumot. Kiváló segítőtársakra talált Nemes János, majd Biális János aligazgatók személyében. Tiszteletreméltó küzdelmet folytatott a nagy múltú iskola nevének és jellegének megőrzésében. Nem egyszer kellett elhárítania az iskolaegyesítés és beolvasztás veszélyét. 1972-ben Nemes Jánossal együtt egyik legfontosabb szervezője volt a 350 éves évfordulónak. Búcsúztató beszédet mondott Józsa Miklós volt kollegája, ny. magyartanár. Véndiákként Ladányi Sándor marosszentkirályi református lelkész emlékezett az elhunytra. Végakarata szerint szülővárosában, Marosvásárhelyen a családi sírboltban helyezték örök nyugalomra dec. 8-án. A temetési szertartást Csató Béla katolikus esperes celebrálta. /Bakó Botond: Izmael László emlékére (1924–2005). = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./2006. november 21.November 18-án Marosvásárhelyen a Keresztelő Szent János plébánia nőszövetsége által szervezett hagyományos Katalin-bálra meghívták az ötven éve létrehozott Állami Székely Népi Együttes alapító tagjait. Az 1956-ban megalakult együttes 12 alapító tagját Csató Béla főesperes köszöntötte. /(b. gy.): A Katalin-bálon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./2006. december 28.Marosvásárhelyen Csató Béla esperes Keresztelő Szent János-plébánián tartott karácsonyi éjféli misén a szeretetről beszélt. Szászrégenben a polgármesteri hivatal 10.000 új lej értékben osztott ki csomagot a gyerekeknek. December 16-án a szászrégeni MADISZ az ifjúsági házban Kék nefelejcs címmel néptánctalálkozót szervezett, amelyen több környékbeli hagyományőrző együttes vett részt, a radnótfáji templomban pedig egyházi kórustalálkozó volt. December 22-én Szászrégen művelődési házában az RMDSZ helyi szervezete és a pedagógusok kisiskolásoknak szerveztek közös karácsonyi ünnepséget. A marosvásárhelyi Tálentum Tehetséggondozó Alapítvány az idén 15. alkalommal szervezte meg a közös karácsonyt az alapítvány által indított különböző foglalkoztatási csoportokban részt vevő gyerekeknek. Először a Habakuk bábszínjátszó csoport lépett fel, majd a Kilyén Ilka színművésznő által irányított színjátszó csoport tagjai Charles Dickens Karácsonyi ének című darabjának részletét vitték színre. Szerepeltek még a modern táncosok is. /-vagy-: Karácsony megyénkben. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./2007. február 24.A marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ idén az Áldás, népesség mozgalom által kezdeményezett Beszéljünk a népességről című konferencia köré építette kétnapos /február 21-22./ rendezvénysorozatát, melyen egyházi és civil szervezetek, intézmények képviselői vettek részt. A nagycsaládok csak az egyházra számíthatnak – mondta Csép Sándor, az Áldás, népesség mozgalom kezdeményezője. Két nyárádmagyarósi családot, a 11 gyerekes György Gézáét és a 10 gyermekes Nagy Béláét, egyenként 2500 lejes pénzadománnyal jutalmazta meg az Erdélyi Református Egyházkerület. A Beszéljünk a népességről konferencia Csép Sándor előadásával kezdődött, majd Kovács Istvánt, az egyházkerület diakóniai ügyosztályának tanácsosát, Csató Béla római katolikus főesperest, Peták Istvánt, a Magyar Televízió kurátorát, Bornemissza Esztert, az MTV Magyar Ház műsorának vezetőjét, Benkő Ágotát, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökét, Csíki Sándort, az Erdélyi Nagycsaládosokért Egyesület elnökét, Fülöp Dénesnét, a vártemplomi Diakóniai Otthon ügyvezetőjét és dr. Ábrám Zoltánt, a MOGYE egyetemi tanárát hallgathatták meg a jelenlévők. Csép Sándor két filmjét mutatták be. Az egyik 1975-ben a gazdag Kalotaszegen készült /Egyetlenem/, a másik 2000-ben, a szerényebb Szilágy megyei Désházán. Az első filmben a pompás, jó móddal épített házakban élő párok egy szem gyerek nevelésére vállalkoztak, arra is nehezen, mert a vagyont fontosabbnak tartották a gyermekáldásnál. A második film a désfalviak életét mutatta be, ahol a családok – kevesebb földi jóban dúskálva – bátran vállalták a 3-4 gyermeket. Menni vagy maradni? címmel pályázatot hirdettek a Református Asszisztensképző Iskola diákjai számára. A díjazottak pénzjutalomban is részesültek, amelyet a dr. Csiha Kálmán nyugalmazott püspök által működtetett alapítvány ajánlott fel. /Mezey Sarolta: Bod Péter Napok másodszor. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2007. május 9.Főesperesek mandátumát hosszabbította meg, illetve új főespereseket nevezett ki a gyulafehérvári érseki hivatal. A főegyházmegyéhez tartozó tizenkét főesperesi kerület vezetői közül nyolc további öt évig betöltheti tisztségét, legközelebb 2012. május elsején kell az érsekségnek döntenie sorsukról. Két kerületbe került új főesperes, illetve két egyházi méltóság mandátumát csupán idén augusztusig hosszabbították meg. Valamennyi döntést az illető kerület papságának a megkérdezése után, az egyházi törvénykönyv, valamint a zsinati rendelkezések értelmében hozták meg – áll az érseki hivatal közleményében. A sepsi-barcasági, valamint a gyulafehérvári és hunyadi főesperesi kerületbe Hajdu János szentszéki tanácsos-plébánost, illetve Varga Rezső esperes-plébánost nevezték ki. A döntés szerint augusztus elsejéig marad tisztségében Czirják Árpád, a kolozs-dobokai, illetve Csató Béla, a marosi és küküllői kerület főesperese. Potyó Ferenc érseki helynök magyarázata szerint Czirják és Csató további sorsa még nem végleges. /Lázár Lehel: Czirják és Csató augusztusig marad. = Krónika (Kolozsvár), máj. 9./2007. május 10.Az egyházban most időszerű a főesperesek áthelyezése, ez természetes folyamat, azonban még nem született döntés arról, hogy kit hova helyeznek– nyilatkozta Potyó Ferenc gyulafehérvári római katolikus általános helynök. Csató Béla pápai káplán, marosi és küküllői főesperes, valamint dr. Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, kolozs-dobokai főesperes megbízatását csak 2007 augusztusáig hosszabbították meg. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Még nincs döntés a főesperes-cseréről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 10./2007. május 24.Marosvásárhelyre érkezett a Vatikánból kerékpárral visszatérő Ferkó Zoltán. Marosvásárhelyig 31 nap alatt összesen 2717 kilométert kerékpározott Ferkó Zoltán magyarországi tanár, aki a csíksomlyói búcsúra tart. Jövő héten a iasi-i római katolikus püspökségre látogat, és átnyújtja azt a beadványt, amelyet Rómában XVI. Benedek pápához is eljuttatott. Ebben a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőivel együtt az anyanyelvű misék engedélyeztetését kéri a moldvai csángók számára. „Kerékpáros zarándokutam célja, hogy segítsek abban a küzdelemben, amelyet a csángó közösség hosszú ideje vív a magyar nyelvű misék bevezetéséért. Meggyőződésem, hogy annak, amit a Szentírás, az alkotmány és nem utolsó sorban a józan ész diktál, előbb-utóbb meg kell valósulnia” – adott hangot reményének a 31 éves fiatalember, aki két éven keresztül a Bákó megyei Lábnyikon tanított magyar nyelvet. Ott ismerkedett meg az ellentmondásos helyzettel, hogy az egész faluban magyarul beszéltek – egyetlen hely kivételével. „Ez a hely sajnos a templom. De a Vatikánból kapott biztatások után remélem, hogy a felemás helyzet megoldódik” – mondta el Ferkó Zoltán. Tőkés András, a Bolyai Farkas Elméleti Gimnázium tanárának osztálya a város maroskeresztúri bejáratánál várta a zarándokot. A főtéren összegyűltek autogramot kértek Ferkó Zoltántól. A helyszínen pillanatok alatt megjelenő közösségi rendőrök a magyarországi állampolgár útlevelére voltak kíváncsiak. A rendfenntartók ellentmondást nem tűrő hangnemben felkérték, hagyja el a város főterét, és amennyiben a fogadtatására érkezőkkel akar beszélgetni, menjen be a plébánia udvarára, ahol Csató Béla főesperes várja. Az újságíró érdeklődésére, hogy Romániában melyik törvény alapján utasítanak ki közterületről valakit, aki a járókelőkkel és az újságírókkal beszélget, a közösségi rendőrök nem tudtak választ adni. „Nem az a baj, hogy az újságírókkal beszélget, hanem az, hogy sokan gyűltek össze” – próbált érvelni a mintegy tíz-tizenkét fős tömegre mutatva Moldován Péter közösségi rendőr, aki szerint a megjelentek nem kértek a városházán gyülekezési engedélyt. Kiss Dénes szervező azonban bemutatta az okiratot, melyben időben a helyi rendőrség tudomására hozták, hogy Ferkó Zoltán – a forgalmi tilalomra való tekintettel kerékpárját maga előtt tolva –a főtérre érkezik. /Szucher Ervin: Kérdőre vont zarándok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./2007. június 19.Csató Béla római katolikus főesperes a marosvásárhelyi közélet ismert személyisége, a Marosvásárhelyi Napok alkalmával a város díszpolgára cím megkapta. Hamarosan elhagyja marosvásárhelyi gyülekezetét, új megbízatás várja. Csató Béla úgy érzi, hogy benne a tüzet, a lelket Márton Áron püspök gyújtotta meg. Ő tanította meg, hogy a népünkért fel kell vállalni a munkát. Az egyik nagy megvalósítása a Deus Providebit Ház, Marosvásárhelyen léteznie kell egy szellemi kisugárzó központnak. Eddig meg kellett teremteni egyfajta infrastruktúrát, így plébániák létesítését. Most kezdődik el a legutolsó templom építése az Egyesülés negyedben. Nagy álma volt a katolikus egyetem, ez nem valósult meg, de ennek a szellemiségéből született ez a ház, ahol a Sapientia megkezdhette marosvásárhelyi működését. Csató Béla engedelmeskedik az érseknek, mert a katolikus pap engedelmességi fogadalmat tett, de az elhelyezés ténye bántja őt. /Makkai János: „Bennem a tüzet Márton Áron gyújtotta meg”. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 19./2007. június 21.A Marosvásárhelyi Napok keretében díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetést adnak át a város jeles személyiségeinek. A magyar kitüntetettek: Csató Béla főesperes, dr. Horváth Attila tanár, Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató. Pro Urbe-díjat vett át az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Bálint József. Csató Bélát /sz. Csíkszereda, 1944. máj. 26./ Gyulafehérváron 1967-ben szentelték katolikus pappá. 1992 óta Marosvásárhelyen plébános, 1997 óta főesperes. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ 1944-ben doktorált vegytan-fizika és ásványtanból. 1948-ban egyike volt a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar megalapítóinak. A tanügyi intézményből 1952-ben elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. 1960-ban részt vállalt a hároméves Tanárképző Főiskola megalapításában, ahol hosszú évekig tanszékvezető, majd a fizika-kémia és a matematika szak dékánja volt. Weszely Tibor professzor /sz. Brád, 1936. jan. 16./ 1959-ben a Bukaresti Egyetem matematika karán diplomázott, majd 1971-ben megszerezte a matematika doktora címet. Több oktatási intézetben tanít: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban, a Tanárképző Főiskolán, a Sapientia Egyetemen, valamint a rabati (Marokkó) Al Laymoune Középiskolában. Weszely professzor 31 tudományos dolgozat, két egyetemi kurzus, 8 kézikönyv és monográfia szerzője, több mint 80 szaklapban jelentek meg írásai. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak és Pro Urbe-díjakat adtak át. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./2007. június 29.Kovács Sándor jelenlegi székelyudvarhelyi főesperes váltja Czirják Árpádot a Kolozs-Doboka főesperesi kerület élén augusztus elsejétől – tájékoztatott Potyó Ferenc gyulafehérvári érseki helynök. A kolozsvári főesperes további sorsáról egyelőre nem döntöttek. „Czirják Árpád választhat magának plébániát, vagy nyugdíjba is vonulhat” – magyarázta az érseki helynök. Czirják Árpád áthelyezésének terve a főpap híveinek ellenállásába ütközött, akik néhány hete több mint háromezer aláírást tartalmazó dokumentumot nyújtottak be az érsekséghez a főesperes tisztségben tartását kérve. A székelyudvarhelyi főesperesi tisztséget augusztustól Mátyás Károly szentszéki tanácsos veszi át, aki jelenleg a jegenyei plébániát vezeti. Csató Béla marosi és küküllői főesperes mandátumát csak augusztus elejéig hosszabbítják meg. Csató a csíkszentkirályi plébániára kerül, helyét pedig Csintalan László veszi át, ő jelenleg a sepsi-barcasági főesperesi kerületet vezeti. Csintalan helyébe az érsekség korábbi közleménye szerint Hajdu János szentszéki tanácsost nevezték ki. /Lázár Lehel: Hiába tiltakoztak a hívek. = Krónika (Kolozsvár), jún. 29./2007. augusztus 13.Augusztus 12-én megtelt a kolozsvári főtéri Szent Mihály-plébániatemplom. Búcsúmiséjét celebrálta Czirják Árpád pápai prelátus, érseki helynök, kanonok, Néhány hónappal ezelőtt Jakubinyi György érsek úgy döntött, hogy áthelyezi őt. Voltak, akik állást foglaltak a döntés ellne, aláírást gyűjtöttek, küldöttségben járultak az érsek elé, nyílt levelekben fogalmazták meg ellenvetésüket, tiltakozásukat, de eredménytelenül. Czirjáknak sok az ellenzője is. A főesperes megbízatása augusztus elsején lejárt, utóda a székelyudvarhelyi Kovács Sándor lesz. A leköszönő kanonok a szentmisén bejelentette: megalázónak tartja az eljárást, ezért kérte nyugdíjaztatását. A szentmisén megjelentek a plébánia mellett működő intézmények, a Caritas, a Nőszövetség, a Filantróp Alapítvány, a Pázmány Péterről nevezett Római Katolikus Gimnázium, valamint az Agapé-komplexum vezetői, Boros János alpolgármester, Vekov Károly volt képviselő és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. A szentmise végeztével Czirják Árpád elmondta: márciusban az érseki hivatal rövid faxban értesítette őt arról, hogy brassói, valamint marosvásárhelyi főesperes-társaival (tehát Csató Bélával és Csiszér Alberttel) együtt elhelyezik tisztségéből. Felajánlották neki, hogy válasszon a másik két pozíció közül, vagy válassza akármelyik másik plébániát a főegyházmegye területéről. Ő az ajánlatot visszautasította, mert megalázónak tartja, hogy annyi évi szolgálat után ilyen formában közlik vele az áthelyezést. Ha a főpásztor így megalázott itt, megalázhat máskor, más plébánián is – fogalmazott a búcsúzó főesperes. Úgy döntött, hogy – bár még 11 évig jogosan szolgálhatna – nyugdíjazását kéri. Kifejtette: továbbra is papi életet fog élni, amit ebben a minőségében a népért, a közösségért megtehet, azt ezentúl is megteszi. A búcsúbeszéd után a jelenlevő személyiségek szólaltak fel. A legtöbben méltatták Czirják érdemeit, közösségépítő munkáját, a sok intézmény létrehozását és támogatását. Boros János alpolgármester a közösség, a város nevében megköszönte a kitartó munkát, az áldozatvállalást. Czirják Árpád a Donát úton épülő Szent István-templom melletti házba költözik. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Czirják Árpád: nyugdíjba vonulásom tiltakozás! Búcsúmisét celebrált a leköszönő főesperes. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 13./2007. szeptember 5.Csintalan László /sz. Csíkszépvíz, 1950/ a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János Plébánia augusztus elsejétől kinevezett plébánosa egyben a Marosi és Küküllői Főesperesi Kerület esperese. Több mint három évtizedes katolikus lelkipásztori tevékenysége során körbejárta Erdélyt, változatos helyeken kellett helytállnia. A csíkszeredai mai Márton Áron Gimnáziumban tanult, majd a Gyulafehérvári Római Katolikus Teológia elvégzése után 1975-ben a Márton Áron püspök szentelte pappá. Engedelmességből vállalta el jelenlegi helyét, szíve szerint falusi plébániára vágyott. Szeretné elődje, Csató Béla által megkezdett dolgokat befejezni. A Deus Providebit ház fontos szerepet töltött be a Sapientia EMTE megalakulásában, most, hogy kiköltözött az egyetem, meg kell találni a rendeltetését az új körülmények között. E téren a Pro Vita Christiana Alapítványnak kell döntenie, amelynek továbbra is Csató Béla plébános az elnöke. /(bodolai): Egyházi tröszt potyogó „könyvekkel”. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 5./2007. október 29.A Bernády-napokon Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában emlékszobát avatott a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány és a Maros Megyei Múzeum. Az emlékszobával a vásárhelyi magyar közösség sokéves álma valósult meg. Bernády György egykori polgármester megmaradt tárgyi örökségét: irodabútorait, polgármester emlékiratait, díszes könyvtárát a helyi református egyház őrizte meg. Lakatos Péter református lelkész elmondása szerint a most kiállított hagyaték jó része soha nem került nyilvánosság elé. Az alapítvány évente Bernády-emlékplakettel – Gyarmathy János szobrászművész alkotása – jutalmazza azt a személyiséget, aki a néhai polgármester szellemiségének folytatójaként a Bolyaiak városát gyarapítja. A Bernády György Közművelődési Alapítvány elnöke, Borbély László miniszter a Bernády-emlékplakettet Csató Béla főesperes-plébánosnak adta át. A Bernády Házban megnyílt Szász Endre festészeti és grafikai kiállítása is. /Lokodi Imre: Bernády-emlékünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./2008. augusztus 31.Július 27. – augusztus 3. között rendezte meg a Háló idei nagytáborát. Mintegy 350 személy gyűlt össze a Kárpát-medence különböző részeiről, különböző katolikus csoportok. Minden napnak megvolt a maga bibliai témája. Az egyik napon Csató Béla csíkszentkirályi főesperes tartott előadást, másik napon a Hálóban már jól ismert Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát tartott értékes előadást. /Sánta Judit: Tatán táboroztak a Hálósok. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 31./2008. december 8.A Szent Miklós nevét viselő város, Gyergyószentmiklós névnapján a búcsús szentmisén útmutatóként kapta: szeretni kell az embertársakat, vigyázni kell a házasság szentségére. Az ezeréves egyházmegye jubileumi ünnepsége keretében tartott búcsús szentmisén Csató Béla csíkszentkirályi plébános prédikációja erősítette meg hitében a helyi közösséget, a környékről érkezett keresztaljákat. Az ünnepen nem hiányzott a képzőművészeti, kisállat- és marcipánkiállítás, a város jövőjét tervező megbeszélések, díjazások, koncertek, sportrendezvények, de még a káposztaléleves-főző verseny sem. Városfejlesztési konferenciát tartottak, bemutatták város fejlődését célzó elképzeléseket tartalmazó integrált városfejlesztési stratégiát. Talpalatnyi hely nem maradt szabadon a Pro Art Galériában a Világszép Gyilkos-tó – Mesevilág a havasok keblén című kötet fotókiállítással egybekötött bemutatóján. Dezső László gyergyószentmiklósi fotográfus műve iránt nagy volt az érdeklődés. Pro Urbe-díjat ajándékoztak post mortem dr. Marc Zsuzsanna doktornőnek, aki 27 évig orvosolta betegeit, szintén ezt a kitüntetést kapta post mortem Szilágyi András, aki nagyon sokat tett a városért. A díszpolgári címet idén Gyergyószentmiklós szülötte, Erőss Zsolt hegymászó kapta, aki már hosszú évek óta sorra hódítja meg a világ legmagasabb csúcsait. A kitüntetés mellett egy székely zászlót is kapott, hogy messze földön hírét vigye a székely népnek. /Balázs Katalin, Lázár Hajnal: Gyergyószentmiklósi Városnapok. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./2009. január 18.Az erdélyi jezsuiták legújabb állomása: Marosvásárhely. Három jezsuita /Szőcs László, Gyurás István, Jakabos Barna/ 2008 augusztusában költözött a minorita templom melletti új rendházba, így megalakult az első erdélyi magyar jezsuita közösség. A jezsuita rend marosvásárhelyi története az 1700-as évekig nyúlik vissza, ugyanis az első jezsuita szerzetes 1702-ben munkálkodott e városban. A jezsuitákat szívesen fogadták volna Székelyudvarhelyen vagy Csíkszeredában, de itt megvolt a ház, melyet Csató Béla egykori főtéri plébános ajánlott fel, a munkát Bara László volt egyetemi lelkész engedte át Jakabos Barnának. Szőcs László páternek a lelkigyakorlat-vezetés a szakterülete /Mihály Noémi Katalin: Minorita templom, jezsuita testvérek. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 18./2009. november 30.November 28-án Marosvásárhelyen az egykori főtéri ferences templom árván maradt tornyánál emléktáblát helyeztek el. A marosvásárhelyi Szent Imre római katolikus egyházközség a ferences szerzetesek nyolc évszázados tevékenysége valamint a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye alapításának 1000. évfordulója alkalmából kívánt emléket állítani. Az ünnepségen jelen voltak a marosvásárhelyi egyházak képviselői, Sebestyén Péter, az emléktábla-állítást kezdeményező plébános, Csató Béla, a Keresztelő Szent János-plébánia volt főesperese, ferences szerzetesek és Csegzi Sándor alpolgármester. Az emléktáblán négy nyelven ez olvasható: „A Ferenc-rendiek (kisebb testvérek) a XIII-XVI. században a vár területén működtek. 1735-1972 között ezen a helyen volt a kolostoruk. Itt mozdították elő a lelkek üdvösségét és az ifjúság nevelését. 1972-ben, a színház építésekor a templomot és kolostort lebontották. A ferencesek székhelyét a város nyugati szélére, az Ady negyedbe költöztették. Ennek emlékét őrzi ez a torony. ” Sebestyén Péter köszönetet mondott mindazoknak, akik tervének kivitelezését segítették, közöttük Keresztes Gyula műépítésznek, Csegzi Sándor alpolgármesternek, Nagy Károly kőfaragónak és Bende Sándor református gondnoknak. /Mezey Sarolta: Emléktábla a ferenceseknek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./2010. március 20.FőpróbaMarosvásárhelyi vagyok, de 1991 óta Nagyváradon élek. Az 1990 marosvásárhelyi márciusi összecsapásokkal kapcsolatban szeretnék megírni egy olyan, az eseményekhez fűződő lényeges dolgot, melyről alig tud egypár ember, és sajnálom, hogy nem írtam meg ezeket a dolgokat hamarabb, hogy bekerült volna a holnapi újságjukba, mert nagyon lényeges!!! Sokszor hallom és olvasom, hogy meglepetésszerűen érte a marosvásárhelyi magyarokat és románokat, de akik szervezték, azok egy nagyon precíz forgatókönyvet készítettek jó előre. A román forradalmat, mely államcsíny volt, a gyulafehérvári római katolikus teológián éltem át, ahol V. éves teológus voltam. Nagyon örültünk és sokat imádkoztunk azokon a napokon, hogy Isten óvja meg az embereket a kegyetlen haláltól és sikerüljön megnyerni – amennyire lehet békésebben – a csatát a diktátor és emberei ellen. Végre legyen béke és szabadság, mert eleget szenvedett egyházunk, népünk. Sikerült !!! De nem gondoltuk, hogy ilyenformán. Alig telt el egypár hét, és az együtt szenvedő nép már össze is verekszik. Miért??? Ez a kérdés. Valóban azért, hogy a forradalom alatt kidobott szekusok és főnökeik visszatérhessenek előző munkahelyeikre, mert máshoz nem értettek, csak a zsaroláshoz és a megfélemlítéshez. Vagyis féltek, hogy dolgozniuk kell. És elkezdődött a szervezkedés. 1990. március 4-e volt, vasárnap, ebéd után. 14 órától a teológusok kimehettünk sétálni a városba. Én úgy döntöttem, hogy maradok és a tv-t nézem a klubban, mert most már volt adás, persze nem Ceausescuról. Kb. 15 óra lehetett, amikor az egyik III. éves barátom, Mellou István nagykárolyi teológus futva jött vissza a városból, hogy magával vigye a videokamerát, amit a teológia segélyként kapott a forradalom után külföldről, és a rektor úr, ft. Hajdú Gyula őrá bízta, hogy alkalmi ünnepeken filmezzen. Azt mondta nekünk, hogy a várbeli kultúrotthon előtt nagy tömeg van, és valakik az erkélyéről beszédet tartanak. Minden bekiabálásuk magyarellenes, ezért figyelt fel a dologra. Ezennel elment, és kb. egy óra múlva tért vissza keményen lihegve, mert a tömegből egypár ember rájött, hogy nem közéjük tartozó és el akarták kapni, hogy elvegyék a kamerát. Sikerült elfutnia és a teológia felé vezető kis utcákban hamar visszatérnie az épületbe. Mivel a klubban videolejátszó is volt, azonnal megnéztük, hogy mit vett fel március 4-én délután (!). És szörnyülködve néztük!!! Amikor a géppel a kultúrotthon felé tartott, az ortodox székesegyház előtti placcon rengeteg marosvásárhelyi kocsi volt leparkolva, majdnem mind lefilmezte a számtábláikat. Azután felment ő is az erkélyre és az uszító beszédeket tartó elvtársakat lefilmezte, akik kemény rágalmakkal illették Kincses Elődöt, Király Károlyt és más magyar értelmiségieket. A nagy tömegben hallatszik, hogy elvegyülve hangadók vannak és elkezdenek kiabálni: "Király sovinist". Az emberek, akik a Nyugati- Kárpátokból lehettek, mócok voltak, akik alig tudtak valamit ezekről az emberekről, vagy semmit, de mivel felhergelték őket, torkukszakadtából kiabáltak. A filmező azután a tömegben elvegyülve is filmezett elég sokáig, míg két szekusnak szemet szúrt a dolog és feléje tartottak a tömegből, de ezt hamar észrevette István, és tette magát, hogy el akar menni, majd kiáltottak, hogy álljon meg. Futásnak eredt és ők utána. A következő napokban szinte feledésbe merült az egész, mert nem gondoltuk, hogy ez csak egy bemelegítés volt és egy pár nap múlva folytatódik Marosvásárhelyen. Amikor március 19- én kitört a vérengzés, és ezt mi a tv-ben láttuk, akkor Mellou István teológus megmutatta a felvételt a rektor úrnak, amiről tudott már, csak nem nézte addig meg, mert nem gondolta, hogy ez lesz, ami lett. Gyorsan magához hívatta az egyik IV. éves és egy V. éves marosvásárhelyi osztálytársamat és a felvételt elküldette velük haza Marosvásárhelyre. Egy titkos levelet adott nekik, hogy elvigyék a felvétellel együtt az akkori főesperesnek, ft. Csató Bélának, akinek megírta, hogy adják oda az RMDSZ-elnöknek. A főesperes felvette a kapcsolatot az RMDSZ- elnökkel, és a teológusokkal együtt elmentek arra a titkos helyre, ahol akkor tartózkodtak és éppen gyűléseztek egy pincében. Amikor megérkeztek, ott feltették a fölvett videofilmet és a kocsiszámokat már jól ismerték, név szerint a gazdájukat, akik szekustisztek és cinkosaik voltak, azaz a beépített besúgóik. Ezek kis számokból álló táblák voltak, csak három szám, amit a szekusok kaptak meg a kocsiikra. A városban tudták, hogy kik a kocsik tulajdonosai. Akkor jöttek rá az RMDSZ összegyűlt tagjai, hogy ez nem most kezdődött, hanem előre megtervezett volt. Amikor visszatértek a teológusok, mesélték, hogy mit láttak a városban és szörnyülködtünk, hogy miként történhetett meg. Erről kellett tudjon Iliescu elnök is, ezért nem jött le Marosvásárhelyre, hogy lecsillapítsa a kedélyeket. Isten irgalmazzon nekik és azoknak is, akik elhunytak ÁRTATLANUL!!! Moldován Gellért Lajos pap-tanár. Forrás: Népújság (Marosvásárhely) 2010. október 9.Böjte Csaba előadása az élet kultúrájáról, a nemzeti összefogásrólA Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorációs Irodájának szervezésében Családkonferencia zajlott Marosvásárhelyen szeptember 24-26. között. A konferencia alapgondolata „Család: egység, többség, közösség". Ez a hitvallás arra ösztönöz, hogy mindnyájan a Szeretet-Isten jóságát éljük és hirdessük. Mi lehet tehát a célunk? Újrakezdés a szeretetben. Újrakezdés az igazi szeretetközösség építésében. A családban létezés, szeretetben való létezés. A felelősségvállalás, az összefogás, az összetartozás tudat, találkozás, kölcsönös segítségnyújtás, az egymás iránti érdeklődés és kölcsönösség lelkületének gyakorlása. A konferencián Csató Béla csíkszentkirályi plébános, Czakó Gábor magyarországi író, a Fokoláré mozgalom képviseletében Domokos Tamás és Ilona csíkszeredai házaspár után utolsóként Böjte Csaba ferencrendi szerzetes tartott előadást. Erdély.ma 2010. október 11.Jog az élethezEgész napos rendezvénysorozattal hívta fel a figyelmet az élet védelmének fontosságára tegnap a húsz éve működő sepsiszentgyörgyi Pro Vita Hominis Magzat- és Gyermekvédő Társaság. A Krisztus Király-templomban tartott hálaadó szentmisén dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a szíriai Námán példázatán keresztül hangsúlyozta, az élet a fogantatástól kezdődik, és mindenkinek joga van az élethez, a délutáni találkozón pedig a társaság megalapításának körülményeiről, az eltelt két évtized munkájáról, a bajbajutottak megsegítése során tapasztaltakról és az elért eredményekről számoltak be a társaság alapítói, dr. Kovács Zita gyermekorvos és Csató Béla pápai káplán, valamint a szervezet tagjai és az árkosi Irgalmasság Anyja Kismamaotthon működtetői és haszonélvezői. Fekete Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. július 15.Nem tartja időszerűnek nagy múltú marosvásárhelyi iskolájának újraindítását a katolikus egyházRészben elhidegült, részben elmérgesedett a viszony a marosvásárhelyi egykori II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium öregdiákjai és a gyulafehérvári római katolikus érsekség között. A vita tárgyát a kommunista rendszer által megszüntetett iskola képezi. Míg a Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült egykori diákok a volt Klastrom utcai épület valós birtokbavételét és a felekezeti iskola újraindítását szorgalmazzák, az érsekség évről évre halogatja a kérdés megoldását. – RIPORT Egyik, 2009. december 4-én írt levelében Jakubinyi György érsek egyenesen kijelentette, nincs meggyőződve afelől, hogy egyáltalán szükség lenne az épület visszavételére. „Jobb lett volna eladni, és az árát befektetni valamilyen hasznosabb dologba. A helyiek érzékenységére való tekintettel nem tettük meg ezt” – ismeri be az érsek. Az egyház potom, négyzetméterenkénti 1,5 lejes összegért, a város meg a megye katolikus magyarságának csalódottságára, hosszú távú szerződést írt alá az önkormányzattal. Ennek értelmében az Unirea Főgimnázium 15 évig használhatja a tanintézet főépületét, míg a kisebbikből 2011-ig kellett volna kivonulnia. Az esperesi hivatal mégis úgy döntött: további egy esztendővel meghosszabbítja az impozáns épületben helyet kapó Unirea Főgimnázium bérletét. Kérdésünkre, hogy miért, Holló László azt mondja, hogy három különböző változatban gondolkodtak, ám egyik sem tűnt életképesnek. „A véndiákok ugyan erőltetik az iskolaalapítást, azonban eltekintenek a kényes helyzettől” – állítja az Erdélyi Római Katolikus Státus alelnöke. A lelkész szerint nem hálás feladat kiköltöztetni az épületből egy vegyes tannyelvű állami iskolát. „Szerintem a helyi egyházi képviselők feladata lenne felmérni a marosvásárhelyi helyzetet. Azt, hogy van-e igény az iskolára, és ha igen, akkor miként valósítható az meg” – mondja Holló László. Polgári per vagy visszavonulás Az öregdiákok a mai napig nem értik, hogy az egyház miért ennyire közömbös a több mint háromszáz éves múltra visszatekintő római katolikus oktatás ügye iránt. Pedig mint hangsúlyozzák, a katolikus osztályba járó gyermekek, ha matematikából vagy informatikából nem is veszik fel a versenyt a Bolyai Farkas Gimnázium más osztályaiban tanuló diákkal, a többi tantárgyból egészen jók tudnak lenni, arról nem is beszélve, hogy emberi tartásból, magyarságtudatból és Erdély történelméből sokkal többet visznek a batyujukban, mint egy átlagos végzős. Ugyanakkor, mondják a Santcus Emericus vezetői, ezekre a fiatalokra az egyház bármikor számíthat mint utánpótlásra. „Nem értjük, hogy egyházunk miért nem támogatja azt, ami lényegében a saját oktatási intézménye kellene hogy legyen. Sajnos nincs rálátásunk az egyházi főhatóságok terveire. Éppen ezért úgy döntöttünk: nem szállunk szembe egyházunkkal és papjainkkal. De mivel nem vagyunk egy hullámhoszszon velük, inkább visszahúzódunk. Mást nem tehetünk, hisz az érsekség képviselői még csak szóba sem állnak velünk” – panaszolja Péter Mihály, a baráti kör elnöke. A Sanctus Emericus Egyesületbe tömörült öregdiákok nemrég úgy döntöttek, felfüggesztik szervezetük tevékenységét, és megszűnnek mint jogi személy létezni. Az iskola védőszentjéről, Imre hercegről elnevezett egyesület egyszerű baráti körré alakulna. Ezzel semmiként nem tud egyetérteni az egyesület ügyvezetője, Kiss Dénes. A nyugdíjas jogtanácsos szerint egy jogilag el nem ismert baráti kör még annyira sem lehet hatékony, mint egy bejegyzett civil szervezet. „A Sanctus Emericus Egyesület jelene és jövője nem a felszámolásban, hanem a tagság fiatalításában áll” – vallja a szervezet jogi ügyeivel foglalkozó Kiss. Társai azonban nem értenek egyet vele, mi több, elhatárolják magukat tőle. Megítélésükben nyilatkozataival Kiss Dénes ártott a szervezetnek meg az ügynek. „Legutóbb azt hangoztatta, hogy az iskola újjáalakításában tanúsított nemtörődömsége miatt bepereli az egyházat. Ez azért mégiscsak több lenne a soknál” – vélekedik a kialakult belső konfliktusról Bányász Sándor. Küzdelem a múlt beidegződései ellen Az öregdiákok semmiként nem értik, hogy annyi küzdelem után, amit a román hatóságokkal vívtak, most, amikor kormányrendelettel sikerült visszaszerezni, majd Dorin Florea polgármester ellenében peres úton megtartani az épületet, lejárt annak a bérleti szerződése, és a politikai, illetve a szakmai konjunktúra is aránylag kedvező, az egyház miért mond le az iskoláról. A Szent Imréről elnevezett egyesület tagjai számára már csak azért is furcsa az érsekség hozzáállása, mivel a jelenlegi oktatási törvény lehetőséget kínál a nagy múltú felekezeti iskola újjáalakítására. Bár nem volt a valamikori katolikus gimnázium diákja, és még csak nem is marosvásárhelyi, Fodor Imre azon kevés hivatalosságok közé tartozott, aki szívügyének tekintette a felekezeti oktatás újraindítását. A város volt elöljárója, majd alpolgármestere sokat talpalt az iskola ügyében. Most szomorúan nyugtázza, hogy fáradozása hiábavalónak bizonyulhat. „Ezelőtt közel tíz évvel az esperesi hivatal még pozitívan viszonyult a kérésünkhöz, de konkrét lépéseket akkor sem tett – emlékszik vissza a nyugalomba vonult városatya. – Így kénytelenek voltunk elindulni mi, az egyesület tagjai. Előbb megteremtettük a keretet, majd osztályterem után néztünk. Az egyház két államosított, de időközben visszaszolgáltatott iskolája a bérlők révén határozottan elutasított. Az Unireában hallani sem akartak rólunk, a művészetiben pedig a magyar többségű vezetőség leszavazta a kezdeményezést.” Bár az oktatási minisztérium barátságosan viszonyult a kezdeményezéshez, Fodor és társai tudták, hogy Vásárhelyen nem számíthatnak sem a tanfelügyelőség, sem a román nemzetiségű iskolavezetők támogatására. Az egyházi ingatlant bitorló Unirea igazgatója, Cristina Branea azzal utasította el a katolikus osztály befogadását, hogy nem illeszkedik a gimnázium profiljába, és különben is a négy román osztály mellett amúgy is van egy magyar. Az intézményvezető hozzáállása a magyar közösséghez a mai napig nem változott. Szülői nyomásra ugyan hajlandó volt kitenni a kétnyelvű homlokzati feliratot, de abba már nem egyezett bele, hogy a rajta szereplő Tîrgu Mureş alatt magyarul is szerepeljen a település neve. A Sanctus Emericus tagjait viszont főként a művészeti iskola magyar tanerőinek hozzáállása botránkoztatta meg. „Pedig kezdetben mindössze egyetlenegy termet kértünk – a sajátunkból” – hozzák fel a baráti kör tagjai. A kezdeményezők igazán akkor kerültek kellemetlen helyzetbe, amikor hosszas talpalás után sikerült az ügy mellé állítani több vidéki plébánost és szülőt, az osztályra való gyermeksereg pedig elárvulva várta a tanév kezdetét. A véndiákok, mint mondják, „kínjukban” fordultak a Bolyai vezetőségéhez, ahova szívesen befogadták őket. A gond csupán az, hogy a város elitiskolája keretében a katolikus tagozatnak nincs jogi személyisége; külön profilnak számít, ám még így is egy osztály az aránylag sok közül. Még szerencse, hogy az épületben működő Bolyai Farkas Gimnázium és a ’90 után újraalakult Református Kollégium igazgatóit nem zavarja a katolikus osztályok jelenléte. „Eleinte azt hittük, hogy egy-két éven belül megoldódik a helyzetük, de már eltelt hét esztendő. Az lett volna a természetes, ha ennyi idő alatt önálló iskolaként újjáalakul” – mondja Horváth Gabriella, a Bolyai igazgatóhelyettese, hozzátéve, hogy sem neki, sem az iskola tanári karának nincs kifogása az elnyúló ottlét ellen. Hasonlóan vélekedik Székely Emese is, a Református Kollégium igazgatója. „Épület- és iskolapolitika szempontjából mindenki szeretne terjeszkedni, de a felebaráti szeretet jegyében nem lehetünk sem kirekesztők, sem önzők” – vallja. (Egy)házon belül megvívott harc A kezdetekre emlékezve az öregdiákok fontosnak tartják kiemelni, hogy nemcsak a román hatóságok viszonyultak ellenségesen terveikhez, az egyházat már akkor hidegen hagyta az iskolaügy. „Sajnos az egyház sem állt a helyzet magaslatán. Csató Béla főesperes 2000 után még mindig azzal érvelt, hogy az iskolaalapításnak még nem jött el az ideje. Másrészt nincs is elég gyermek, hangoztatta. Amikor ellentmondtam neki, önfejűnek, erőszakosnak nevezett” – eleveníti fel a tíz évvel ezelőtti disputákat Bányász Sándor. A nyugdíjas történelemtanár gyorsan hozzáteszi: a későbbiekben Csató álláspontja radikálisan változott, amíg Vásárhelyen szolgált, teljes mellszélességgel kiállt az ügy mellett. A kialakult helyzetet Illés Ildikó helyettes főtanfelügyelő sem érti. Mint mondja, hónapokig várt Jakubinyi György érsekre, aki még az év elején megígérte, hogy hamarosan felkeresi. „Az ősszel kezdődő tanév már rég elúszott, s úgy tűnik, ez fog történni a 2012/13-as iskolai évvel is. Mondhatni, hogy szinte már most késő beindítani a folyamatot ahhoz, hogy 2012 őszén megnyithassa kapuit az önálló római katolikus gimnázium” – állítja Illés, aki szerint most már kizárólag az egyházon áll vagy bukik a marosvásárhelyi felekezeti oktatás kérdése. Potyó Ferenc szerint azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy addig, amíg az egyház nem szerzi vissza az oktatási hálózatát eltartó javait, kénytelen jegelni az iskolaalapítási terveit. „Nem úgy működnek a dolgok, hogy egy asztalnál kigondolunk valamit, s másnap meg is valósítjuk. Az öregdiákok, akik a mai napig is leveleikkel bombázzák az érseki hivatalt, azt képzelik, hogy a vásárhelyi iskola olyan, mint egy vezeték, amit 2011-ben ott lehet csatlakoztatni, ahol 1948-ban elvágták” – mondja az érseki általános helynök. Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
